|
|
|
2013-02-08 19:06:19, péntek
|
| |
| |
A napfelszín talán legrégebben felfedezett jelensége a napfolt-tevékenység. A csillagászattörténet főként az európai kultúrkör történeti emlékeire támaszkodik, így kevéssé ismert tény, hogy az i. e. 4. században történt az első napfolt-megfigyelés, kínai csillagászok által. Gan De és két társa, Si Sen és Vu Csian írták le először a napkorongon látható sötét foltokról. Kétszáz évvel később pedig már a napfoltok formájáról is születtek leírások. A megfigyelésekkel kapcsolatos feljegyzések sajnos nagyrészt elvesztek, így az első tudományos értékű - jól dokumentált - megfigyelések valóban Galilei első távcsöves eredményei lettek. A távcső csillagászati alkalmazása a jelenség részletes megismerését is lehetővé tette.
A napfoltok a fotoszférában található, a környezetüknél 1-2 ezer kelvinnel alacsonyabb hőmérsékletű - jellemzően 4000 K hőmérsékletű -, sötét területek. A napfoltok általában csoportokban jelentkeznek, melyek ellentétes mágneses polaritású vezető és követő részekre oszthatók, polaritásuk a Nap északi és déli féltekéjén ellentétes. Egy különálló napfolt mérete jellemzően a Földdel összemérhető nagyságú. Két jól megkülönböztethető részük van: a belső, sötétebb terület, az umbra és az ezt övező a világosabb, szálas szerkezetű zóna, a penumbra. Azonban a napfoltok nemcsak optikai jelenségként értelmezhetők, hanem ,,kézzelfogható" objektumok, a napfelszín ,,gödrei" is egyben. Az ún. Wilson-effektus elmélete szerint a lehűlt gáz összezsugorodik, ezért közelebb kerül a Nap belsejéhez, azaz a hidegebb napfolt a felszínen mélyedésként jelenik meg. A napfoltok élettartama általában néhány nap, de a nagyon nagy példányok élettartama több hét is lehet. Alakjuk legtöbbször közelítőleg kör, ám változatos skálán változik, ovális, vagy csepp alakú foltok is bőven akadnak.
A jelenség magyarázata a mágneses mező és az energiaszállítási rendszer kölcsönhatásából vezethető le: a napfoltoknál a felszínt áttörő mágneses erővonal-kötegek a hőt szállító áramlások ellen hatnak a konvektív zónában és akadályozzák az energia szállítását a felszínre. Ennek eredményeképpen alakulnak ki az alacsonyabb hőmérsékletű foltok, amelyek kevesebb fényt bocsátanak ki.
A napfolttevékenység hosszútávú megfigyelése ciklikusságot mutatott ki a napfoltok számának alakulásában. Átlagosan 11 év alatt zaljik le az a folyamat, amelyben először erőteljesen megnövekszik, majd ugyanilyen erőteljesen lecsökken a napfoltok előfordulása. A ciklus során nemcsak a foltok száma, hanem elhelyezkedése is változik. A napciklus kezdetén a foltok a 35-45°-os heliografikus szélességeken jelennek meg (általában a 45° szélességnél magasabban nem fordul elő napfolt). A napciklus előrehaladtával a felbukkanó új foltok az egyenlítőhöz egyre közelebb tünnek fel. Ha a foltok vándorlását egy diagramon ábrázoljuk, egy jellegzetes mintázatot, az ún. pillangódiagramot kapunk.
A 11 éves ciklus összefügg a Nap ugyanilyen időközönként bekövetkező mágneses pólusváltásával, ám ennek mechanizmusát még nem ismerjük pontosan. Az egyes ciklusokban nem egyforma a napfolt aktivitás változása, vannak olyan ciklusok (vagy ciklus-sorozatok), amelyekben mégsem növekszik meg a napfoltok száma drasztikusan. Ilyen gyengébb ciklust figyeltek meg 1650 és 1710 között, az ún. Maunder-minimum idején. Ebben az időszakban a Földön egy átmeneti globális lehűlés volt megfigyelhető, az ún. ,,kis jégkorszak", amelyet kutatók szoros összefüggésbe hoznak a nap aktivitásának csökkenésével. Bár a tudomány akkori fejlettségi szintje (főként a mérési adatok hiánya) nem teszi lehetővé a pontos modellezést, kutatók úgy hiszik, hogy a Nap energiakibocsátása csökkent - ennek látható jele volt a napfoltok számának csökkenése -, amely befolyásolta a felsőlégköri ózon képződését, ezzel felborítva a légkörzés tartós folyamatait, megváltoztatva az éghajlati tényezőket.
A napfáklyák a fotoszféra felső tartományában lévő, a környezetüknél 300 fokkal magasabb hőmérsékletű felhők, amelyekből a napfoltok környékén világosabb gyöngyszerűen összefűzött szerkezetek alakulnak ki. Ezen szerkezeteket nevezzük fáklyamezőnek, ennek elemeit fáklyáknak.
(Forrás: Link)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Univerzum |
|
|
|
Címkék: kölcsönhatásából, megfigyelésekkel, pólusváltásával, eredményeképpen, összezsugorodik, előrehaladtával, környezetüknél, megváltoztatva, elhelyezkedése, szerkezeteket, gyöngyszerűen, kézzelfogható, összefüggésbe, csillagászati, mechanizmusát, fáklyamezőnek, csökkenésével, aktivitásának, értelmezhetők, fotoszférában, ciklikusságot, megfigyelések, tartományában, szélességeken, megfigyelhető, heliografikus, megismerését, hőmérsékletű, alakulásában, feljegyzések, egyenlítőhöz, megfigyelése, szélességnél, előfordulása, mélyedésként, időközönként, napfelszín talán, európai kultúrkör, napkorongon látható, napfoltok formájáról, megfigyelésekkel kapcsolatos, első tudományos, távcső csillagászati, jelenség részletes, fotoszférában található, környezetüknél 1–, napfoltok általában, különálló napfolt, napfoltok nemcsak, napfelszín „, hidegebb napfolt, felszínen mélyedésként,
|
|
|
|
|
|
| napfelszín talán, európai kultúrkör, napkorongon látható, napfoltok formájáról, megfigyelésekkel kapcsolatos, első tudományos, távcső csillagászati, jelenség részletes, fotoszférában található, környezetüknél 1–, napfoltok általában, különálló napfolt, napfoltok nemcsak, napfelszín „, hidegebb napfolt, felszínen mélyedésként, napfoltok élettartama, nagyon nagy, jelenség magyarázata, mágneses mező, energiaszállítási rendszer, felszínt áttörő, konvektív zónában, energia szállítását, alacsonyabb hőmérsékletű, napfoltok számának, napfoltok előfordulása, ciklus során, foltok száma, napciklus kezdetén, napciklus előrehaladtával, egyenlítőhöz egyre, foltok vándorlását, diagramon ábrázoljuk, jellegzetes mintázatot, egyes ciklusokban, napfolt aktivitás, napfoltok száma, átmeneti globális, tudomány akkori, mérési adatok, pontos modellezést, felsőlégköri ózon, légkörzés tartós, éghajlati tényezőket, fotoszféra felső, napfoltok környékén, kölcsönhatásából, megfigyelésekkel, pólusváltásával, eredményeképpen, összezsugorodik, előrehaladtával, környezetüknél, megváltoztatva, elhelyezkedése, szerkezeteket, gyöngyszerűen, kézzelfogható, összefüggésbe, csillagászati, mechanizmusát, fáklyamezőnek, csökkenésével, aktivitásának, értelmezhetők, fotoszférában, ciklikusságot, megfigyelések, tartományában, szélességeken, megfigyelhető, heliografikus, megismerését, hőmérsékletű, alakulásában, feljegyzések, egyenlítőhöz, megfigyelése, szélességnél, előfordulása, mélyedésként, időközönként, összemérhető, drasztikusan, felsőlégköri, befolyásolta, akadályozzák, napfoltoknál, jelenségként, jelentkeznek, csoportokban, csillagászok, megnövekszik, erőteljesen, polaritásuk, közelítőleg, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
50420 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2427
- e Hét: 13045
- e Hónap: 24059
- e Év: 130203
|
|
|
Offline
